Book Review: Gillian Flynn - Holtodiglan

Úgy gondoltam itt az idő, hogy ismét hódoljak az egyik kedvenc elfoglaltságomnak - igen, a blogolásról beszélek, valamiért a passzív hobbikat sokkal jobban kedvelem - és igyekszem olyan dolgokról írni nektek, ami sokatokat érdekelhet. Ahogy időm engedi teszek közé könyv - és sorozatajánlókat, a személyi kultusz rovatban olyan hírességek fordulnak meg, akikre érdemes odafigyelnetek, mert egytől-egyig letettek valamit az asztalra és inspiráltak bizonyos területeken, illetve néhány személyes poszt és novella is felbukkanhat. Egyébként szívesen írok bármiről, kifejtem a véleményem a világot (vagy akár a Blogger közösséget) foglalkoztató kérdésekre. Mindent összefoglalva kiélem a zsúrnaliszt énem és az írás iránti szenvedélyem. Nem szerettem volna külön bejegyzést szentelni ennek a return monológnak: újra aktív vagyok ezen az oldalon hogy ebből az énemből is kapjatok egy kis szeletet. 

Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy
szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el.

Hűvös téli napjaimon az egyik legkedvesebb elfoglaltságom egy forró epres tea és egy jó könyv társaságában feküdni a pihe-puha ágyamban, pár órára kikapcsolni az agyamat és elveszni a cselekmények sodró áradatával. Azonban ki kell ábrándítsam a kedves olvasóimat, ugyanis ez nagyon ritkán történik meg velem egy könyv olvasása közben. Ugyanis nem mindegy, hogy csupán egy könyvet vagy egy jó könyvet veszek a kezembe. Számomra nagyon fontosak az első benyomások - és itt nem a borítóra kell gondolni, mert legtöbbször automatikus a hátoldalát nézem meg  a könyvnek, ahol a leírás található -, szóval nagyon meghatározó tényezők esetemben az első fejezetek. Nem igazán értek egyet azzal, hogy minden könyv eleje unalmas, mert nem bontakozik ki a történet és a többi. De ki mondta, hogy magát a kibontakozást nem lehet izgalmasan közvetíteni? Persze rengeteg múlik az író fogalmazásán, sokszor nem számít a cselekmény egyhangúsága, ha minden sora különleges. Összességében azok az írók érdemesek a figyelemre, akiknek egyedi, utánozhatatlan stílusuk van, a történet, amit lefestenek pedig másodlagos, mert egy igazán jó író egy lapos, tövig lerágott alaptörténetből is egy izgalmas regényt ír, míg egy átlagos, legtöbbször mégis sztárolt író egy fantasztikus témát sem képes színvonalasan megalkotni. Ez persze szubjektív vélemény, mint a spenót: van aki szereti, vagy aki nem, és vannak, akik soha nem kóstolták, de a sztereotípiáknak köszönhetően ők is ódzkodnak tőle.  

Imádok hosszú körmondatokban teljesen eltérni a témától, de most evezzünk vissza az eredeti mederbe. Javában tombolt a karácsonyi láz, mikor megrendeltem Gillian Flynn sokat emlegetett, de az országban mégsem túlsztárolt regényét. Először a filmről hallottam, mikor érdekelni kezdett a könyv, azonban hónapokkal később vettem csak rá magam az elolvasására. Nagyon nem bántam meg! Kevés olyan könyv van, ami bestseller létére ennyire nívós és életszagú volna, mert lássuk be: manapság a fiatalság nagy részét nem érdeklik azok az írások, amiknek van mondanivalójuk.Többször elolvastam a tartalmat, így kialakult a fejemben egy történetszál, amire azt mondtam: hát, lehet nem fog tetszeni. Én naiv megrettentem a lélektani regény jelzőtől hosszú leíró és pszichológiai részektől tartván. De szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó, sőt! De mielőtt belevágnék a részletes véleménykifejtésbe bemásolom a tartalmat, hogy aki eddig nem ismerte a regényt, az tudja miről is hablatyolok hosszú ideje... 

Ásó, kapa, nagyharang - a romantikus hollywoodi filmekben valahol itt ér véget a történet. Ám mi lesz ezután? Mi történik, amikor a boldog álom szép lassan szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük azt, akinek igent mondtunk.
Amy és Nick ötödik házassági évfordulója tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel a jóképű férj, Nick bűnösségére utal. Amy naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki. Az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át szép lassan igazi pokollá... A kérdés csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét?
Megdöbbentő, magával ragadó kötet az erőszak természetéről, a kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyairól és a mindent át- meg átszövő sötét titkokról.

Előre le szeretném szögezni, hogy ez egy ajánló, nem kritika, ezért az írás egy véleményt tartalmaz spoilerek nélkül. Szóval kezdjük is az elején. Az első oldalon Nick Dunne szemszögével indul a történet és nemcsak az egyik főszereplőnk személyisége, de az írónő stílusa is viszonylag gyorsan kibontakozott. Minél többet olvastam, annál inkább megkedveltem Gillian kissé nyers, de precíz fogalmazását, minden egyes leírását tökéletesen magam elé tudtam képzelni anélkül, hogy túl részletesek lettek volna. Tetszett, ahogy a szereplőkön keresztül továbbítja a saját véleményét egy adott témáról, de már az első oldalakon tudtam, hogy igen különleges karaktereket vonultat fel a regényben. Aztán megismertük Amyt a naplóbejegyzésein keresztül. Imádtam ezt a fajta megközelítést, hiszen mivel ő eltűnt, a naplóján keresztül kapunk betekintést a múltjukba. 

Az egész magával ragad. Körülbelül a hetvenedik oldalon már te is ott izzadsz Nick Dunne mellett; együtt érzel Amyvel, mint nő a nővel: igen, a pasik szörnyűek, igen, Nick egy barom; együtt nyomozol a rendőrökkel. Egyszerre imádod és gyűlölöd a szereplőket. Aztán kezdesz rájönni, hogy te egy thrillert fogsz a kezedbe, itt semmi habos-babos mese nincs, ez akár a valóság is lehetne. 

Gillian észbontóan fűzi a szálakat, soha nem az történik, amire számítasz. És miközben haladsz a cselekménnyel, úgy ismerkedsz meg egy haldokló házassággal, két teljesen más személyiségű ember beteges megfelelési kényszerével a másik irányában. 

A regény felénél minden bizonnyal megbotránkozol: nem várt fordulat következik és hirtelen átértékeled az egész művet, a karaktereket, kezded megérteni a miérteket. Összeáll a kép. De nem teljesen, hiszen a java még hátra van. 

Egy cseppnyi idill sincs benne, egy percig sem nyugodhatsz meg és pontosan emiatt lebilincselő regény, amit nagyon nehéz letenni. Egyszerre gondolkodtat el a nemek párharcáról és az emberi gyarlóságról, de legfőképp arról, hogy soha nem ismerhetjük teljesen a másikat, csupán azt az arcát, amelyet felénk fordít. 

Később a filmet is megnéztem. Először azt hittem nagyobbat fogok csalódni, de szerintem egészen helytállóan vitték vászonra a könyv cselekményeit, de ebben nagy szerepet játszott a kitűnő szereplőgárda is. Bár több soron bosszantott, hogy szerintem fontos dolgokat hagytak ki, vagy írtak át, ám ez minden könnyadaptáció esetén várható. Mégis bosszantja azt az embert, aki olvasta a művet. Plusz sokkal jobban át tudod élni, meg tudod érteni a cselekményt, ezért ajánlom, hogy a könyvvel kezdjétek, ha esetleg felkeltette az érdeklődésetek. Aki pedig látta a filmet, az se féljen elolvasni, mert sokkal jobban magával ragad.
Ha érdekel a film itt az előzetes:

Mások ezeket mondták a műről:

"A Holtodiglan című könyv a világ legelcseszettebb házasságának története, amiből épp filmet forgatnak Hollywoodban Ben Affleck és Rosamund Pike főszereplésével. Elolvastam minden idők legfájdalmasabb párkapcsolati regényét." NlCafé

„Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” (Entertainment Weekly)

Linkek, ahonnan megrendelheted a regényt: moly.hu, libri, bookline, alexandra, legkedvezményesebb ár: lira

Köszönöm, ha elolvastad! Ha kifejtenéd a véleményed nyugodtan tedd meg hozzászólásban, vagy egyszerűen csak jelezd, ha tetszett, illetve ha nem. 

Skyler